Ahogy egyre jobban megismertem a szereplőket, velük izgultam es lelkendeztem, velük szomorkodtam – bár utóbbi sosem tartott sokáig. Szellemes ötlet, hogy nem adtál nekik nevet – és mégis.
Megragadott az egyszerű stílus, a ravaszság, amivel az egyes családok, párok életfonalát szövögeted; hogy újra meg újra fel tudod kelteni az olvasó kiváncsiságát; de a legjobban azt a jóindulatú humort szerettem meg, amit főleg a zárójeles megjegyzésekkel hintettél el a könyvben. És persze, hogy addig nem nyugszol, míg minden szereplő meg nem találja a boldogságát!
A könyvnek minden oldaláról árad a szeretet, a bizalom, az, ahogy mindenben a jót, és a lehetőséget látod meg.
Mindenkit, aki fogékony a jóra és bár belemorzsolódott a hétköznapokba, még fel lehet rázni. Engem is felráztál! Körülnéztem nem csak szomszédaim, hanem családom körében is. Van mit tenni! Kellenek az ilyen könyvek, amik arra sarkallnak, hogy álljunk meg, nézzünk körül. A rohanás, amibe bele vagyunk kényszerítve, az nem töltheti ki életünket.